ISMERTETŐ:

Mindent összevetve nagyon jó játék a Medal Of Honor: European Assault. A fanyalgók és az ellentábor többé nem hiányolhatják a kooperációt a játékból, hiszen már itt is vannak társaink. (Más kérdés, hogy a szériát eddig azért szerettük, mert egyedül kellett benne harcolni.) A feketeleves azonban a végére maradt. Ezt a játékot csak kevesen fogják végigjátszani, de aki igen, az valódi hősnek fogja magát érezni. Ennek oka a nehézségben rejlik. 4 nehézségi fokozat választható a kezdéskor (csak a kezdéskor, a pályák elején nem), de a Normal fokozat is igen embert próbáló. Ráadásul a gyanútlan játékos az első három pálya során azt érzi, hogy a cikkírót teljesen alábecsülte az ő képességeit, hiszen nem is olyan nehéz az előrejutás. Igenám, de a program a negyedik pályától kezdve ANNYIRA bekeményít, hogy az már inkább idegesíti a gyengébb idegzetű játékost, mint szórakoztatja. A nehézség átállítására meg természetesen nincs lehetőség, ahhoz újra kell kezdeni az eddig már megcsinált pályákat is. Tömegével fognak özönleni az ellenfelek, akik ráadásul nemcsak sokan vannak, hanem kiválóan is céloznak, nem is beszélve a tankokról, akik ugye egy lövéssel kivégeznek bennünket. A Climbing Mamayev Hill nevű pályán például úgy fognak ránk záporozni a lövedékek a géppuskafészkekből, hogy az tényleg félelmetes, első körben azt sem fogjuk tudni, hogy hová bújjunk, nemhogy merre menjünk tovább. Talán ez az, amiért a játszhatóság egy kicsivel kevesebb pontot érdemel, mint amilyen valójában. Azt ajánlom tehát, hogy aki először játszik a Medal Of Honor sorozattal, annak azt ajánlom, hogy kezdje Easy szinten, rajongóknak viszont úgyis hiába beszélek. De sebaj, második végigjátszásra majd mindenki okosabb lesz.